Most, hogy már több hete itthon vagyok, úgy éreztem leülepedett bennem ez az új világ annyira, hogy meg tudjam fogalmazni az általa megélt érzéseimet. Ma értettem meg ugyanis a legfontosabbat, hogy bár kívülről úgy tűnik, mintha iszonyú korlátok közé szorítaná az embert a világjárvány - valójában én…
"Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap." - Carlos Ruiz Zafón
Emlékszem…
Elmentünk ma autót nézni. Csak úgy. Néha szoktunk ilyet. Kinéztük neten, aztán belibbentünk a kereskedésbe.
Az értékesítő fickó persze egyből lecsapott ránk.
Szépen, sorban, igen választékosan elmondta, hogy milyen fantasztikus tulajdonságai vannak az autónak, majd a monológ végén nagy levegőt…
Tegnap este a jól megérdemelt ötperces láblógatásomat végeztem, amivel meg szoktam magam ajándékozni egy-egy fárasztó nap után. Hogy pontos legyek, valójában ilyenkor én lógok a lábamról, mert a pozíció a következőképpen néz ki: lefekszem a kanapéra és két virgácsomat 90 fokban fellendítem a falra.…
Néha elgondolkodom, hogy mit vállalok be azzal, ha leírom a gondolataimat és azt közkézre bocsájtom. Mert a saját belső világomhoz engedek hozzáférést. Azzal, hogy felrakom az információs szupersztrádára, kockáztatok. Ismeretlen emberek látnak egy villanást belőlem, amit akár félre is érthetnek,…