Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan tudok a leggyorsabban visszatérni a belső békémhez, mert az élet nap mint nap előáll olyan történéssel, ami miatt elvesztem ezt a stabil, erős középpontot. Mostanában az az elsődleges célom, hogy az önmagammal való kapcsolatom egy bámulatosan nagy teherbírású…
Most, hogy már több hete itthon vagyok, úgy éreztem leülepedett bennem ez az új világ annyira, hogy meg tudjam fogalmazni az általa megélt érzéseimet. Ma értettem meg ugyanis a legfontosabbat, hogy bár kívülről úgy tűnik, mintha iszonyú korlátok közé szorítaná az embert a világjárvány - valójában én…
"Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap." - Carlos Ruiz Zafón
Emlékszem…
Van az úgy, hogy nem jön az ihlet. Nem fűződnek egymásba a mondatok, vagy épp túlkötődnek szavak. Van mondanivaló, de csak örvénylően kering megfoghatatlan gondolatokként. Vagy ömlenek a szókapcsolatok, de a tartalmuk hiányzik.
Ezekben a kaotikus időszakokban azonban nem csak az írás ilyen, hanem…
Néha elgondolkodom, hogy mit vállalok be azzal, ha leírom a gondolataimat és azt közkézre bocsájtom. Mert a saját belső világomhoz engedek hozzáférést. Azzal, hogy felrakom az információs szupersztrádára, kockáztatok. Ismeretlen emberek látnak egy villanást belőlem, amit akár félre is érthetnek,…
Harmincegy éve hozott össze bennünket a sors, mert egy férfit szerettünk, csak másképp. Az Édesapámat. Négyéves voltam akkor, kicsiny, mosolygós, csacsogós kislányként a szívem tárva-nyitva állt előtted. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történik, hiszen mit tudhattam én akkor még a felnőttek…